Szerző: gvm206 | 2011. július 6. szerda

268. nap (július 6.) – Interferencia

No ez van akkor, ha az ember két blogot ír egyszerre. Hogy mennyire le tud fárasztani a könyvtári blog, nem is gondoltam volna, hogy kedvenc műfajom ennyi energiát igényel. Még ha el is határozom, hogy délután írok, a munkaidő végére az agyam leszívódik, az ujjaim elgémberednek, a gondolataim pedig elszállnak. Hazaérek, akkor életem párja többnyire kitalál valamit, ami elviszi az egész délutánt, és estére meg aztán még inkább elfáradok, úgyhogy az írás másnapra marad. És kezdődik minden elölről…

Megyek visszafelé, vázlatosan:

július 6. – MTMT-listával foglalkozás (Róbert Péter), Mikulás Gáborral, a Magyar Információbrókerek Egyesületének elnökével való értekezés némi adatbányászati foglalatosságról), értekezés Nagyfőnökkel a könyvtári szolgáltatásokat hirdető új szórólap készítéséről, blogolás, a nap új ismerete pedig Tomasso Campanella olasz filozófusról és az ő Napváros című utópiájáról szól.

július 5. – Raktári munka, könyvek be-kékcsíkozása és becsipogózása, Mikulás Gáborral beszélgetés elkezdése, de be nem fejezése, új könyvtárhasználati szabályzat tervezetének átnézése és észrevételek megtétele, bicikli visszaszerzése a szervízből, aránylag olcsó volt a javítás, bár kicsit felb.sztam magam az odavitelnél. Nem vagyok felkészülve a becsmérléssel elősegített kognitívdisszonancia-keltés mocskos kereskedelmi trükkjére ugyanis…

július 4. – Tájékoztatás egész nap, molyolás az új weblappal.

július 3. – Pihenés itthon, legalábbis próbálkozás vele.

július 2. – Élménydús, remek nap Pozsonyban és Szlovákia legszebb várai környékén, majd én is írok róla, de addig is itt van életem párjának blogja.

július 1. – Na ez totál kiesett. Azt hiszem, délelőttös voltam, és talán a honlapunkkal foglalkoztam.

június 30. – Új honlap átadása, szívroham kapása a linkek miatt, melyek össze-vissza vannak dobálva, továbbá az elsőre átláthatatlan szerkezet miatt. Gyors rendcsinálás, majd hajtépés amiatt, hogy nem tudok híreket megjeleníteni a fő hírgyűjtőben.

Az Ottovay-s kutatásaim nagyon nagyon jól haladnak, a kollégáim megköszönhetetlenül jelentős segítsége, emlékezete és fényképgyűjteménye, továbbá egyéb, váratlan információk miatt, amelyeknek nagyon nagyon örülök. És még messze nincs vége, szeptemberben az irattárban folytatom az információszerzést, ha minden igaz…

Reklámok
Szerző: gvm206 | 2011. június 29. szerda

263. nap (június 29.) – Egy mokkáskanálnyi csalódás

Még a múlt héten, már nem is tudom, melyik napon információt kaptunk, hogy a bontásra ítélt egykori könyvtárépületek egyikében találtak egy szekrénnyi (már megint ez a szó! :D) szakdolgozatot, amit azon melegében át is kocsiztunk a raktárba – ehhez szerencsére elég volt egy forduló, a gazdasági tanszékről hetekig hozogattuk egy kollégámmal. Az épületekről a könyvtár blogjában már írtam, most meg azon gondolkodom, hogy vajon mikor lesz rá elég energiám, hogy a telefonommal készített fotókat is hozzáapplikáljam?

Életem párja hihetetlen rajongással fordul a mesefilmek felé, aminek bizonyos fokig örülök is, mert így régi vágyaimat teljesíthetem be, amikor pl. olyan filmek kerülnek terítékre, mint a Madagaszkár, vagy a Madagaszkár 2. (Vagy éppen az Egy bogár élete). Ennek a Madagaszkárnak most utánanéztem: van egy MadagaszKarácsony című félórás, és egy Madagaszkár pingvinjei: Karácsonyi küldetés című, 12 perces opus is, továbbá egy animációs sorozat, melynek szintén a pingvinek a főszereplői (megjegyzem, abszolút megérdemlik, hatalmas figurák! 😀 😀 És azt is hadd szabadjon megjegyeznem, hogy a Madagaszkár 2 jobban tetszett, mint az első rész :P)

Madagaszkár 2 után (ez volt tegnap) visszazökkentem a munkába ezen a borús szerdai napon, és reggel láttam, hogy megújult a Magyar Országos Közös Katalógus. Kicsit hiányolom a Corvinás kezelőfelületet, amit már olyan jól ismertem és megszoktam – talán egyre nyilvánvalóbban kiütközik a konzervativizmusom. Furcsa még, és ahogy Polcológia is említette a blogjában, néhány funkció még nem elérhető, vagy kifelejtették a fejlesztésből, pedig korábban ígérték. Mindenesetre reggel néhány dolgot kipróbáltam benne: hogy pozitívat is mondjak, nagyon tetszik, hogy gépelés közben – akárcsak a Google-ban – megjelennek a lehetséges keresőkifejezések. Kerestem Ottovayra – noná – meg néhány blogos könyvre.


Ezt a számot nem tudom megunni; amióta tudom, hogy hamarosan itt az új album (állítólag szeptember 16-án), folyton Opethet hallgatok 🙂

Szerző: gvm206 | 2011. június 27. hétfő

261. nap (június 27.) – Temető és a többi

“Látott már piercingtől elfertőződött herezacskót?” – ezzel kezdődött a ma esti Dr. House-epizód. Azért kicsit erős, de legalább túllendített azon a holtponton, amely a post elkezdésére vonatkozott. Egyszerűen ötletem sem volt, mivel kezdjem ezt a mai bejegyzést, bár nagyon sok dolog nem történt velem, illetve velünk itt Győrben. Mondjuk úgy, hogy testileg és élményileg kevésbé, lelkileg azonban eléggé megterhelő hétvégén vagyunk túl.

Csütörtökön délutánoztam, folytattam az Ottovay-s kutatásomat, többnyire ez foglalja le az időmet. Egyébiránt: a HunTéka konverzió jól halad, legalábbis amennyire a MAIA-n zajló diskurzusból következtetek – a július 4-i héten, vagyis a jövő héten készül el az adatbázisunk átmentése. Onnantól pedig a kettő működik egy ideig egymás mellett, végül az utolsó fázisban az Alephet lekapcsolják. A kollégák kérdezgetnek egy ideje róla, én csak homályos válaszokat tudok adni; végre lesz valami konkrétum is a kezemben.

Pénteken munka után – a rokonok szíveslátásának köszönhetően – részt vehettünk az Emi néni tiszteletére rendezett, alapvetően családi összejövetelen, majd kilátogattunk hozzá a temetőbe. Készül a sírköve (és még mindig nem tudom a lánykori nevét), viszont a frissen keletkezett dombot elborították a virágcsokrok és koszorúk családtagoktól és barátoktól, szomszédoktól (így pl. Cica nénitől, akivel igazán szívesen megismerkednék).

A feszültségünket filmnézéssel vezettük le, a Rémálom-sorozat egyes darabjai egy jóbarátunknak köszönhetően kerültek a birtokunkba, és kiderült, hogy én a negyedik részt (Rémálom az Elm utcában 4.: Az álmok ura) láttam régebben unokatesóimmal Fóton. Nagyon régen, rengeteg évvel ezelőtt volt, úgyhogy csak néhány jelenetre emlékeztem, pl. amikor a fazon a vízágyába fullad, vagy amikor Freddy keze mint egy cápauszony kezdi el hasítani a vizet. A vége amolyan művészfilmes érthetetlenségbe fulladt (nem csoda, hogy nem emlékeztem rá), lehet, hogy csak én vagyok amatőr a filmek világában, de elég nehezen tudtam követni, hogy mi is történik, az álomban járunk-e, vagy a valóságban.

A hétvégénk is döntően filmnézéssel és némi feszültséggel telt el, kicsit nehéz a helyzetünk, bizonyára mindkettőnkben mély nyomot hagytak a közelmúlt eseményei, akárcsak az állandóan igencsak behatárolt anyagi helyzetünk, amiért főleg én problémázok nagyon sokat.

Hétfőn viszont megjöttek a pályázati feladatokért járó pénzeim, nem túl sok, de a hónap végi nélkülözést mindenesetre jóval könnyebbé tette. Ezért elképzelhető az, hogy 27-én pizzát vacsoráztam és két üveg sört megittam, most pedig dr. House-t nézek, miközben blogolok, továbbá DT-t is hallgattam. Készülök a koncertre, na 🙂

Ami a könyvtárat illeti: szombaton rövid, bár kalandos napom volt, néhány épületet is lefotóztam, amelyek régen a könyvtárat is magukba foglalták, és amelyeket mostanában kezdtek el lebontani – még éppen időben reagáltam.

Na mindegy, majd folytatom az írást, de most a sör kicsit dolgozni kezdett bennem, és ma még fürdenem is kell…

Szerző: gvm206 | 2011. június 22. szerda

258. nap (június 22.) – Wiki, raktár, értékelés

No hát ezen is túlvagyunk: megvolt a wikikonferencia a Kisfaludy Károly Megyei Könyvtárban. Végül nem Nagyfőnök, hanem egy másik kolléganő tartott velem: jó tíz perccel előbb értünk a helyszínre, és az olvasóteremben kialakított, még csaknem teljesen üres nézőterére. Ismerős arcot nem nagyon láttam, talán csak munkahelyem ex-Nagyfőnökét leszámítva, de vele is csak köszönő viszonyban vagyunk. Elmondások alapján nagyon szereti a könyvtárral összefüggő rendezvényeket, nem csoda hát, hogy itt is jelen volt.

De akkor jöjjön a lényeg: a Megyei Könyvtár munkatársa nyitotta meg a rendezvényt, pár szavas köszöntőjében kiemelve a Wikipédiát, mint az emberiség történetének legizgalmasabb (és legizgalmasabban készülő) on-line enciklopédiáját. Személyes példával is élt: hiába vannak otthonában a legkülönfélébb lexikonok és enciklopédiák, kisgyermeke a “minek az enciklopédia?” kérdést tette fel nek, majd hozzátette: “hiszen ott a Wikipédia!” E szavakkal adta át a stafétabotot első előadónknak, Damokos Bencének, aki a Wikipédia történetét ismertette. A fiatal szónok 2006 óta dolgozik szerkesztőként, s alapító tagja a Wikimedia Magyarország Egyesületnek. Előadásának diái ezen a linken megtekinthetők. Mivel az előadó jegyzeteket is fűzött a diákhoz, nem írok róla túl sokat, a ppt-ben szerepel a lényeg.

Tök aranyos ez a Magyar Népmeséket idéző diasablon 🙂

Annyit talán, hogy meg lett említve (igen tudom, és a macska…) a Microsoft Encarta digitális multimédiás enciklopédia is mint előzmény (amely, mint megtudtam, azóta bezárt, nem kis részben a Wikipédia miatt, előbbi ugyanis fizetős volt, és nem győzte a versenyt), és ugyancsak előkerült H. G. Wells: Világagy című könyve, ami 1938-ban vetette fel az emberiség tudáshálózata kialakításának gondolatát (nagyon elolvasnám, magyar fordítását egyelőre még nem találtam).

A közvetlen előzménynek, a Nupediának nehézkes, bár igen alapos szerkesztői workflow-ja okozta a vesztét, hét kört kellett megtennie egy friss írásnak a végső jóváhagyásig, amely csak ekkor jelenhetett meg az oldalon.

De azért a Wikipédia kezdetei sem voltak fényesek, az első próbálkozásokon mindannyian szolidan kuncogtunk:

Svédország:
„Ország Észak-Európában. A lakói a svédek. Svédül beszélnek. A főváros Stockholm.”
Fizika:
„A fizika egy nagyon tág téma…”

A fenti témáknak ma 10-20 nyomtatott oldalt megtöltő szócikkük van…
A nyelvek megoszlásával kapcsolatban: hiába az angol wikipedia szócikkeinek számbeli fölénye, az összesített adatokat tekintve minden tíz szócikkből hét nem angolul íródott. Egy másik érdekesség: oroszék, törökék és hindiék elkezdték megírni a saját nyelvű wikipédiájuk történetét.

Bence után Tisza Gergő, a WME elnökségi tagjának előadása következett, ő az általános szerkesztési elvekről és még nagyon sok dologról beszélt, bőségesen és hosszan – és kicsit monotonan. Előadása ugyancsak megtekinthető – nagyon részletes és hivatkozásokkal tarkított az előadásvázlat, a legkedvencebb példám Jimmy Wales éleskés-példázata:

Képzeljünk el egy éttermet, ahol a vendégek evőeszközöket, kanalat, villát és éles késeket kapnak. Elméletileg előfordulhat, hogy a látogatók egymásnak esnek a késekkel, de ezért fölösleges külön boxokat kialakítani, netán páncélruhát osztogatni a bejáratnál. Főtanulság: ha a kockázat kicsi, megelőzni többet árthat, mint elviselni!

A szerkesztői viták témaköréhez: egy, a rovásírást népszerűsítő egyesület összetűzésbe került a szerkesztőség tagjaival, mert a helységnevekről szóló szócikkekhez szerették volna odaírni a rovásírásos megfelelőjüket. Ja és megtudtam, hogy a “trollok” csoportjához tartozó “zoknibábok” valójában a több felhasználónéven publikáló embereket jelentik 🙂

Harmadik és egyben utolsó előadónk a Megyei Könyvtár helyismereti osztályának vezetője, Mennyeiné Várszegi Judit volt. Meghallgatva az előadásokat, mondandóját egy mi vár ránk! – felkiáltással kezdte; különféle uniós pályázatok keretében ugyanis – a Kisalföldi Tudástár (Monguzos, Portál24-es) weblapján – wikit is üzemeltetnek, melyet a csornai könyvtárral párhuzamosan tartanak fenn. Összesen ötszáz rekordnak kell elkészülnie a pályázat értelmében, ebből a csornaiak 200-at, a KKMK-sok pedig 300-at készítenek el, ha minden igaz, szeptember 30-ig. A lokálpatriotizmus erősítésének jegyében személyek, épületek, látványosságok, településtörténeti események, testületek és szervezetek, iskolák és gyárak, utcák stb. szócikkei készülnek majd el a könyvtárosok (nem csak helyismeretiek) munkájának köszönhetően. A cikkíráshoz módszertani segédletet állítottak össze, melynek fontos része lesz (és ebben különbözik a KKMK helyismereti wikije a Nagytestvértől), hogy a cikkek alján tárgyszavak szerepelnek majd, melyek össze lesznek kötve a könyvtár katalógusával, így a bennünket érdeklő témát egyből tovább is kutathatjuk a közgyűjteményekben. Szerintem tök jó ötlet, érdemes továbbgondolásra, bár nem tudom, mi milyen témában gyárthatnánk hasonlót…

Tegnap is és ma is a raktárban molyoltam, az állományt válogattam. Olyan könyveket raktam külön, melyek már nagyon szétesőben voltak, vagy tartalmilag avultak el, vagy a keresettséggel nem állt arányban a példányszámuk. Ezek majd – valószínű jövőre, vagy még később – selejtezésre kerülnek. Nem nagyon bántottam az állományt (így is kicsi már), de az informatikai részt (681.3) tartalmi problémákból kifolyólag megegyeltem kicsit. Elég kimerítő munka, az ember azt hinné, hogy könnyű állományt apasztani, hát az egyik legnehezebb, több alkalmazott lélektan kell hozzá, mint a beszerzéshez. Még akkor is, ha ez csak előválogatás.

Ma Nagyfőnöknél is voltam, odaadta a közalkalmazotti értékelőlapomat. Legnagyobbrészt elégedett vagyok 🙂

Szerző: gvm206 | 2011. június 20. hétfő

256. nap (június 20.) – Wifi, váratlanság és egyebek

Igen, kicsit elmaradtam a dolgokkal, ez részint a lustaságomnak, részint meg annak köszönhető, hogy már megint alaposan, derekasan fölfordult körülöttünk az élet. Csütörtökön ugyebár délutános voltam, és végre befejeztem Losoncz Miklós publikációs jegyzékének gépre vitelét (Nagyfőnök ígérget egy másik listát is, amit majd elkérek tőle), pénteken pedig a szokásos raktári állítgatásomat végeztem. Közben kolléganőmmel beszélgettünk, és szóba került Ottovay tanár úr. Nekem pedig az az ötletem támadt, hogy meg kéne próbálnom (erre mondaná Yoda, hogy…) korszerűsíteni a honlapunkon fent lévő könyvtártörténetet, majd pedig ezt továbbgondolva az is eszembe jutott, hogy Ottovay-emlékkönyvet kéne írni/szerkeszteni a meglévő és a jövőben szerzendő információk alapján, mert ez a remek szakember és remek ember igazán megérdemli. Böngésztem is a netet információk után, sok morzsát összesöprögettem egy Jegyzettömb-fileba, és személyes beszélgetések alkalmával is járt a kezem a telefonom jegyzettömbjén. (Ja és elhatároztam, hogy újra elolvasom a Volt egyszer egy Laza Klub Ottovay-s előadását)

Pénteken – mindenki őszinte megdöbbenésére – főbérlőnk örökre itthagyott bennünket. Meglepődés, szomorúság, ésatöbbi. Nem is nagyon tudok elfogulatlanság nélkül írni róla, mert még nekem is meg kell emészteni ezt a hiányt, amit a halála eredményezett (Pacsirtának érzésem szerint már sikerült, e bejegyzés tanúsága alapján…) Nyugodjon békében, Emi néni! (tudom, nagyon kevésnek tűnhet ez a rövid megemlékezés, egyszerűen tényleg nem jut eszembe más – a temetésről majd biztosan lesz valami információ).

Este elmentünk albérleteket nézegetni, egyet meg is tekintettünk, ami képről – és árról főleg – egész elviselhetőnek tűnt, aztán kiderült, hogy egy hosszú, keskeny szobáról van szó, ráadásul lakótárssal a szomszédban. Úgyhogy felejtős. Főleg mivel Pacsirtámnak adódott egy tartós énektanítványa, minden héten háromszor jön hozzá órára. Ez a lakótárs meg biztos nehezményezné, ha a falszomszédságában erőteljes énekgyakorlás zajlana… Aztán végülis kiderült, hogy nem kell (még) kiköltözni, maradhatunk és még a bérleti díj is ugyanaz marad.

Ma a raktárban dolgozunk, válogatjuk a jövőben selejtezendő könyveket, és egymást váltjuk a tájékoztatópultban. Az egyik olvasónknak wifi-problémái adódtak, ami érdekes, mert a kiadott beállítások alapján konfigurált, de valamiért mégsem smakkol, már az informatikusainkhoz is lementem némi információért. Ők most egyébként nagyon boldogok: új szuperszámítógépeket kapott az Egyetem, amelyeket a szemünk – és jó néhány kamera – láttára hurcoltak be a bejárati ajtón a lift felé, hogy a helyükre passzítsák őket.

Holnap pedig Wikipédia-konferenciára megyek, mint írtam is róla, délután még arról is informálódnom kell egy keveset…

(És egy szolgálati közlemény, ha ez a blog ritkábban frissül, olvassátok a SZE könyvtári blogját, azt hivatalból írom, és minden nap :D)

Szerző: gvm206 | 2011. június 16. csütörtök

Konferencián jártam – június 14.

Ahogy azt már beharangoztam a SZE Könyvtár blogján, kedden a K2 szakmai kutatócsoport találkozóján, helyesebben konferenciáján vettem részt az OSZK hatodik emeleti nagyelőadójában. Odafelé metróval utaztam, mert kíváncsi voltam az új, Széll Kálmán teres hangbemondásra – ilyet is csak közlekedésbarátok tesznek. Az első meglepetés akkor ért, amikor kiderült, hogy a hagyományos Ev szerelvényeken is lecserélték a férfihangot Tarcsa Zsuzsára, aki a Barbie-vonatokon is beszél (#dislike, hogy ezt a twitteres formulát alkalmazzam, tényleg közelebb áll hozzám a férfihang, nem esküszöm meg rá, de azt hiszem, Szalóczy Pál). A második pedig akkor, amikor arra is rádöbbentem, hogy a vizuális utastájékoztató elemek cseréje alaposan elmaradt.

A harmadik pedig akkor, amikor elcsodálkoztam, mekkora embertartalommal tudnak midibuszok indulni a Várba. Már épp eléggé megteltünk, amikor még egy gyerekcsoport is csatlakozott hozzánk, úgyhogy mindenféle helyzetváltoztatás lehetetlen volt, és a legnagyobb baj, hogy még wifit se sikerült fognom, pedig én is igen szerettem volna bejelentkezni a 16-os buszról 4sq-ra. Ez a csalódottságom csak fokozódott, amikor valamiért az OSZK-s wifikre is hibát jelzett a telefonom, így le kellett mondanom az online tudósítás lehetőségéről (talán valamit itt is át kéne konfigolni). Így hát – jobb híján – a telefonom jegyzettömbjébe készített karcolataimra hagyatkozom e post megírásakor.

Főszervezőnk, Tóth Máté nyitotta a napot röviddel tíz óra után. Köszöntötte a résztvevőket, és elmondta, hogy a K2 régi vágya teljesült azzal, hogy olyan fiatal és tehetséges hallgatókat mutathatnak be, akik innovatív projektekben vesznek részt és e projektek révén felhívták magukra a szakma figyelmét. A hallgatókat a könyvtárosképző intézmények delegálták a K2 felkérésére – érkeztek hát Szegedről, Szombathelyről, Pécsről, Egerből, és Budapestről is (Debrecen a távollétével tüntetett). A “vérfrissítés” azért különösen fontos, mert – mint Máté rámutatott – a könyvtáros kollégák többnyire egymást hallgatják (és az időhatárokat sem igen tudják betartani).

A kilenc előadást hármas blokkokban, tizenöt-húsz perces szünetekkel megszakítva hallgathattuk végig. Elsőként Strbka Eszter állhatott a pódiumra, Fodor János tanár úr bevezető szavai után. Az ELTÉ-n folyamatban lévő projekt, oktatási célú lévén, kissé kilóg a többi közül, de nagyon hasznos és érdekes munkát végeznek a tanórákon a hallgatók. Az iNapló oldalán több, párhuzamos gyűjtemény található: az egyik irodalmi jellegű, Fodor András életművének feldolgozását tűzte ki célul, a másik Kalota Béla régi kocsmafotóin alapul, a harmadik pedig az ELTE könyvtárszakos hallgatóinak biztosít publikálási lehetőségeket (jééé, az egyik kolléganőmet is megtaláltam :D)

Visszatérve kicsit a Fodor-szövegekre: a feldolgozás az ismert módon történik: scannelés, OCR (azaz optikai karakterfelismer(tet)és), az így nyert rekordokat pedig Excel file-ba helyezik, ezeket pedig html-sablon segítségével jelenítik meg az oldalon, a rekordokhoz pedig többféle mutatót készítenek. Az adatbázisban a költő bibliográfiája, versei és esszéi, naplói, fordításai, fényképei és amatőrfilmjei és a FéSZeK Klub programfüzetei szerepelnek, de a Fodor András műveiben megjelenő nevekhez, helyszínekhez kapcsolódó hallgatói információgyűjteményeket is találunk, továbbá egy kronologikus, “mi történt aznap”-mutatót.

Aztán ott a Kalota-féle IttIvott Budapest. A hallgatók itt minden, a régi fényképeken látható helyszínt felkeresnek és újra lefotóznak, Google Maps-térképrészleteket ágyaznak a weblapba és megadják a legfontosabb adatokat.

Kalota Béla egy másik gyűjteménnyel is rendelkezik – erről most hallottam először és szerintem zseniális – az 1xBolt. Régi stílusú, nosztalgikus hangulatot árasztó boltok fényképgyűjteményéről van szó, nagyjából hasonló keretben, mint a kocsmák esetében, számomra mégis több az emlék benne, mert boltba többször jártam fiatalon, mint kocsmába… 🙂

Jajistenem, mennyit írtam már, és még mindig csak az első előadásnál tartok, gyorsítanom kell. Szó esett még egy informatikai szemlecikkeket tartalmazó blogról, egy informatikai-könyvtári témájú (hogynevezzem…) információs portálról, és az iNapló projekt saját blogjáról is.

Mészáros Kornélia, szintén az ELTE hallgatója a szemantikus web és az ontológiák jelentőségét feszegette (Máté szemében azért lehetett látni a csillogást, lévén ő is ezzel a témával foglalkozik). A szemantikus web (avagy ha jobban tetszik, web 3.0) lényegében az információk metaadatokkal történő értelmezését jelenti, amellyel számos, jelenleg fennálló keresési probléma kiküszöbölhető, ezzel pedig a keresés hatékonyabbá tehető. Szó esett az ontológiák mibenlétéről is – ez gyakorlatilag fogalomrendszert jelent, mely két elemből: adatokból, és a hozzájuk kapcsolódó, logikai kvantorokkal előállított háttértudásból épül fel (asszem még egyszer neki kéne futnom a Szemantikus web című könyvnek, Gottdank Tibor munkája). Előadónk említette Watson, a csodagép történetét, aki alig 16 terabyte-os memóriájával, benne lexikonokkal, adattárakkal, kronológiákkal, valamint a teljes wikipédia- és IMDb-adatbázissal megnyert egy műveltségi vetélkedőt.

Ezután Racsko Réka következett Egerből (Ottovay-díjas elődöm :)). Pedagógiai témájú előadása annyira nem hozott lázba, de végiggondolásra érdemes azon kijelentése, hogy a mai generációt informatikai és webhasználati ismereti alapján egyáltalán nem lehetne internetgenerációnak hívni. Néhány további kulcsszó: Hunya Márta, Herendi István, eLEmér, blended learning, Classmate Project, Mestertanár Videoportál, R2D2-modell, Delicous-os linkgyűjtemény, Mahara, és ez a TDK-dolgozat.

Fülep Ádám az e-papírhasználattal kapcsolatos nemzetközi kutatásokat mutatta be előadásában, némi olvasástörténeti bevezető után. El se hinnétek, mennyi ilyen volt: Tajvanban és Izraelben 2008-ban, Romániában 2011-ben, Teheránban 2010-ben, Kínában 2005-ben, Amerikában 2003-ban és 2009-ben, sőt Egerben is 2010-ben. A kutatást egy hetedikes és egy tizenegyedikes osztállyal végezték, Onyx Boox és DPS E800-as e-könyv-olvasók segítségével. Az idősebb diákok jobban fogadták a technikai újítást, bár ők is inkább rövidebb szövegeket olvasnának rajta.

Bereczki Bálint népzenerajongásából eredő ötlete a bakelitlemez-digitalizálás volt. Nagyon sok olyan hanglemez van, melynek anyaga nem is jelent meg CD-n (népzenei, jazz és klasszikus műfajokból), a hagyományos lemezjátszók száma pedig egyre fogy. Ezeket a műveket tehát meg kell őrizni az utókornak, persze bizonyos szempontok alapján történő válogatás után. Ekkor következhet a digitalizálás, aztán vagy kiírjuk, vagy pedig intraneten megosztjuk ezeket a tartalmakat az olvasókkal.

Ezután következett a számomra legérdekesebb előadás, a könyvtári blogok közösségi térként való működéséről. Máté előzetesen bemutatott a lányoknak, akik szerintem zseniális munkát végeztek, és előadásuk tartalma megegyezett a publikációjukéval (ld. a SZE EK blogját), így azt itt nem fejtem ki bővebben. Olvassátok el :))

Az előadásblokk utáni vitában az e-könyv-olvasók körül terminológiai nézeteltérés bontakozott ki (papír vagy könyv?), de beszélgettünk a bakelitdigitalizálás körüli szerzői jogi problémákról is.

Az utolsó fejezetben hangzott el Kornhoffer Mónika előadása a webarchívumokról (egy weblap átlagos élettartama 100 nap!), főként nemzetközi példák bemutatásával, sajnálatos, hogy pont Magyarországon nincs ilyesmi. Talán a MaNDA segít a dolgon, de nem vagyok meggyőződve róla…
(Az előadással kapcsolatban szó esett a Heritrix webes adatgyűjtő rendszerről is).

A Szegedről érkező Nagy Gyula a személyesinformáció-menedzsmentről (PIM) ejtett szót. A lényege, hogy különféle konzultációk során rendbetesszük az ügyfél számítógépét, átlátható könyvtárstruktúrát alakítunk ki rajta, beszédes fileneveket adunk, elkülönítjük az egyes filetípusokat, és a különféle feladatokra különféle szoftvereket vagy internetes szolgáltatásokat ajánlunk. Van erről egy cikk a TMT-ben, de jelszó nélkül még nem olvasható.

Végül az utolsó előadás a temetők világába kalauzolt el bennünket. Molnár Sándor szegedi hallgató a kecskeméti, a hatvanas évek elején bezárt Szentháromság temető sírköveit szervezte adatbázisba, amely adatbázisban ezek a rekordok térképes felületen kereshetők, egy kattintásra pedig minden információt megtudhatunk az adott emlékről. Az előadó lelkesen ecsetelte a vállalkozás művelődés- (sírversek, akár évszázadokkal ezelőttről) és művészettörténeti (noná, a sírkőtípusok miatt), és persze családfakutatási jelentőségét is, bemutatóját pedig a honlap ismertetésével zárta. (Érdekességként elmondta, hogy egy külföldi turistacsoport a temető elvadult állapota miatt azt hitte, botanikuskertet lát 😀 Ja és a kápolnája egy ideig fiókkönyvtár volt!)

Szerző: gvm206 | 2011. június 15. szerda

253. nap (június 15.) – Meghívás

No, hát azért erre sem számítottam. Reggel, miután beértem a munkahelyemre, a leveleimet böngésztem, és találtam egy érdekes programmeghívót, az eseményre jövő kedden kerül sor a Kisfaludy Károly Megyei Könyvtárban. Egy wikipédia-témájú projektrendezvény lesz, a Wikimédia Magyarország Egyesület képviselői, továbbá a KKMK osztályvezetője (Mennyeiné, remélem a hölgy is van olyan szimpatikus, mint a neve) fog előadást tartani az általuk fejlesztett Kisalföld-Wikiről. A Kisalföldi Tudástár ad neki helyet, és a megyéhez kapcsolódó információkat tartalmaz, jelen pillanatban huszonegy szócikket és tizenkét személyről szóló irományokat tartalmaz. A szoftvert pályázati pénzből vásárolták, és közösen tartják fenn a csornai könyvtárral. De hogy milyen szoftver – egyáltalán hogy miért kell ilyet vásárolni -, azt az előadásból fogom megtudni.

No de mivel jövő kedd és délelőtt, nem is nagyon gondoltam rá, hogy el tudok menni, egészen addig, ameddig Nagyfőnök – legnagyobb meglepetésemre – meg nem hívott a rendezvényre. Itt is nagyon köszönöm, és természetesen élek vele! 🙂

Este picit gépszereltem, mert a filmeket nagyon akadozva játszotta le a BSPlayer teljes képernyőn. Elsőre eltaláltam, hogy mi lehet a probléma, úgyhogy hihetetlenül el voltam szállva magamtól, és megjutalmaztam magam egy sörrel 🙂

Szerző: gvm206 | 2011. június 15. szerda

Pünkösdi szünet

Még egy ilyen élménydús hétvégét! Azt hiszem, jó ideig (soha?) nem fogom elfelejteni ezt a néhány napot – és különösen egyet -, amelyet most otthon, Budapesten töltöttem.

Ott kezdődött a dolog, hogy pénteken, mindkettőnk munkájának végeztével hazavonatoztunk, de egy kis kerülővel tértünk csak haza. Talán már említettem, hogy rajongok a Kaland Játék Kockázat-sorozat játékkönyveiért, és különféle vaterás aukciók során igyekszem szert tenni ezekre az egyre ritkábban fellelhető könyvekre. Az egyik ilyen tranzakciónak az utolsó fázisát, a személyes átvételt bonyolítottuk le tehát megérkezésünk után, mégpedig a Király utcában. Aztán irány az Izabella utcán keresztül az Andrássy út, ahol végül megtaláltuk a 105-ös megállóját és hazautaztunk. Unokatesóm és vasútbarát párja már vártak bennünket, nagyon kellemes estét töltöttünk együtt, majdnem-teljesen-családi körben. Jó itthon lenni! És az az isteni krumplistészta!!! 🙂

Szombaton életem párjának hatékony sugalmazására besegítettem a főzésbe. Krumplifőzeléket készítettünk, hozzá pedig egyszerű fasírtot, előbbi véleményem szerint kicsit nehezen emészthető volt a sok ecet miatt, ami belekerült, a fasírtot viszont buzgón faltuk. Na jó, a krumplifőzelék is aránylag hamar elfogyott, becsülettel kivettem a részemet abból is (idejét se tudom, mikor ettem utoljára ezelőtt…) Még azt hiszem, a mosogatásban is szerepet vállaltam, hogy minél előbb elteljen a nap, amikor pedig végre eljött az este, útnak indultunk a Népligetbe.

Mert hát az év egyik legnagyobb eseménye következett számomra, Neal Morse és bandája koncertet adott a Diesel Clubban. Megint túl hamar sikerült odaérni, így amikor a bejáratnál körülnéztünk, még csak egy szolid, húszfős tömeget találtunk, és ez kapunyitásig így is maradt. Ez volt körülbelül hét órakor, így még egy óránk volt koncertkezdésig. Bebástyáztuk magunkat az első sorba, és lelkesen nézelődtünk. A színpad bal sarkában négy basszusgitár várakozott egy állványon, mögöttük szintetizátor, elöl pedig egy lábbal kezelhető Hammond-orgona foglalt helyet, melyen két valami sejtelmes tűzszínnel lobogott (tudom, hogy jól megmondtam, de akkor se tudom, mik lehettek ezek :D). Aztán a színpad előterében még egy szintetizátor ácsorgott – a frontemberé – mögötte gitárállvány, amögött pedig, egy emelvényen állt Collin Leijenaar kétlábdobos szerkója, a lábdobokon a T2 felirattal (ez az éppen turnéztatott Testimony 2 albumot jelentette). A dobszerkó mellett kisebb állványon még két tam, majd még egy szintetizátor állt, és lényegében ennyi is volt, az előtérben álló mikrofonokat leszámítva.

Sajnos nem vagyok túlságosan megelégedve ennek a telefonnak a kamerájával, de azért valamennyire tán látszik...

20:17-kor a csapat egyik technikusa fényjelt adott, a háttérzene elhalkult, és a zenészek egymás után a színpadra léptek. Basszusgitáros, billentyűs, hegedűs, dobos, billentyűs/énekes, gitáros/csellista, gitáros, és a legvégén maga Neal Morse fehér ingben és fekete mellényben, énekes/gitáros/billentyűs/dalszerző. Ekkor már teli volt a hely (nem teljesen, amolyan kényelmes teliség volt ez), így nagy üdvrivalgás fogadta az első nótát, George Harrison szerzeményét, a Spock’s Beard átdolgozásában: Beware of Darkness. Collin lelkesen ütötte az első hétnyolcadokat, Neal pedig energiabombaként váltogatta hangszereit, és énekelt – sőt még viccet is mondott!  Kezet is fogtunk még a nóta előtt :)))

Oh my goodness...

Aztán egy kis Lifeline-hangulat, az egyszerre lightos és erőteljes Leviathan ugrott a nyakunkba, utána pedig Neal – miután elcsendesedtünk – a One albumot szedte elő. Ez a lemez Isten és ember történetét meséli el, az együttélést, a szétválást és az újraegyesülést. A dal, amely most következett, szívem legmélyének nem is annyira titkos vágya volt, hiszen már napokkal ezelőtt kitettem a Facebookra, bejöttek tehát az imáim: The Separated Man. Őszintén szólva, nem is nagyon bírtam a könnyeimmel, amikor a lassú rész következett:

I can’t see your throne
So I will build my own
I’ll build it high and tall
The world will see I don’t need YOU
At all

Look how far I’ve come
The poor abandoned son
My cities scrape to the sky
I believe in myself
I believe that I can fly….fly…

FLY HIGH!

I am what I say I am
I am the man

If I don’t like the deal
I’ll invent what’s real
If this creates some confusion
I just need a bigger and better illusion

I am what I say I am
I am the man

… és így tovább, nem is írom be az egész dalszöveget, hiszen egy kevés híján 18 perces eposzról van szó. Legkedvencebb kedvenc, igazából még most sem nagyon jutok szóhoz az élmény hatására. Utána egy másik epikus darab érkezett, a Sola Scripturáról: The Door, bár kicsit megvágva. A darab (és az egész album) ugyebár Luther Márton életéről szól, a történet fonalát ott vesszük fel, hogy megmutatkozik előttünk Luther világának egyháza: Isten nevében meg kell halnod, ami nem a mi igazságunk, az hazugság. És ott végződik, hogy a nagy reformátor kiszögezi tételeit a templomajtóra. A The Doorból mindössze az első három rész hangzott el (Introduction, In the Name of God, All I Ask For), majd következett a The Conclusion, az album zárótételének Re-Introduction-je, és végül a Come out of Her.

A tömeg már kezdett belelkesedni, egyre hangosabban éljenezték a csodálatos teljesítményt nyújtó zenészeket, mind a nyolcat, Pacsirta a hegedűssel (Ben Mathot) volt elfoglalva, én pedig le nem bírtam venni a szemem Neal Morse-ról. Nem is igazán a zenészi teljesítménye, hanem a kisugárzása fogott meg nagyon. Én magam is bele-belekóstolgatok a vallásba, és a legnagyobb szerep ebben szerintem az övé 🙂

A következő szerzemény a Testimony 2 második lemezéről érkezett, az epikus, 25 perces Seeds of Gold. Találóan barokkosnak nevezte valaki a bevezető zongoratémát, és most így utólag belegondolva, tényleg semmi kivetnivalót nem találnék benne, ha valaki mondjuk csembalón adná elő, annyira illik rá. Aztán beléptek a többiek, én pedig kedvemre számolgathattam az 5/8-6/8 váltásokat, végigfuthatott a hátamon a hideg a lassú részeknél, elámulhattam Neal (és Steve) Morse csodálatos szólóján, és együtt énekelhettük, hogy:

As the world keeps moving on it’s time to change
And this change is from the heart
Sowing down the seeds of gold remove the chains
I think now’s the time to start

Aztán egyszer csak véget ért az első rész, és emiatt kicsit csalódott voltam. Sehol semmi Testimony 1, pedig a turné többi állomásán (jó, tényleg nem minden helyszínen) az utolsó néhány dalt, köztük a Rejoice-ot is eljátszották. Sajnáltam a dolgot, és csak remélni tudom, hogy csak a csúszás miatt maradtak le ezek a darabok.

Húsz perces szünet következett, ezalatt megcsodáltam az előtérben kirakott Neal Morse-lemezeket és a frissen megjelent önéletrajzi könyvet (Testimony – The inspirational and spiritual journey of a prog rock musician), majd visszatértem a helyemre. Tíz órakor Neal Morse-ék visszatértek, és belevágtak a Testimony 2-be. Neal átöltözött, egy fekete pólót viselt a második rész alatt, melyen az “It’s for You…” felirat volt olvasható. Ez egyszerre az egyik dal címe is, meg remekül mutatja a frontember hozzáállását Istenhez – az egészet az ő dicsőségére ajánlja fel; említette is még a koncert elején, hogy nagyon nagy áldásnak tekinti, hogy velünk lehet.

A Testimony 2 egész egyszerűen koncertalbum. Nem mondom, megmozgatott otthon is, de a legnagyobbat véleményem szerint élőben üti. Ott a Mercy Street, amit a lelkes rajongók együtt énekeltek, hiszen annyira könnyen belemászik az ember fülébe, ott a monumentális erejű és progresszív Overture 4., (némi visszautalással az első Testimony-lemezre) majd a sodró Time Changer. Az albumon ebben a nótában a Spock’s Beard – Neal volt zenekara – tagjait is hallhatjuk énekelni, egyfajta újraegyesülésről van itt szó tehát. Aztán ott a fájdalmasan gyönyörű Jayda, Neal lánya tragikus szívbetegségének és csodás gyógyulásának története. Aztán a feloldás, Nighttime Collectors, majd a Time has Come Today, majd ismét egy vallásos, ha úgy tetszik, dicsőítő darab, a Jesus’ Blood. És ami ezek után következett, az, mondhatni, leírhatatlan. Jessica Koomen énekes-billentyűs a dobokhoz lépett, és férjurával együtt álltak neki a következő számnak, a The Truth Will Set You Free-nek. Azon kaptam magam, hogy a színpadot csapkodom a tenyeremmel, és lelkesen éneklem a szöveget – mint most kiderült, Ján 8:32:

Come on son you’ve been on the run
But the shore awaits you know
Set your heart on the highest part
And you’ll make it there somehow
The sea you’ll leave behind
And I will give perfect peace
And you will know the truth,
And the truth will set you free

Aztán a Chance of a Lifetime, majd a Jesus Bring Me Home érkezett, ez utóbbit Neal közvetlenül előttünk letérdelve, fejét lehajtva énekelte (még egy katarzis!), aztán a lelkesítő Road Dog Blues, It’s for You, és végül a beteljesedés, az album vége, a Crossover/Mercy Street Reprise. A szövegben elhangzott, hogy “he’s leading me to the Bridge Across Forever“, Pacsirtával egymásra néztünk, a közönség pedig tapsolt. Utalás ugyanis a hasonló című dalra, melyet gyönyörű dallama és mélyértelmű szövege miatt közös kedvencünknek választottunk 🙂

És vége. Azért még egy visszatapsolásnyi energia volt bennünk a több órás álldogálás után, így Nealék még gyorsan eljátszották a King Jesus-t, majd végleg elbúcsúztak. Pacsirtának örök hálával tartozom, hogy Collin Leijenaar végül nekem adta egyik dobverőjét, egy aláírt példányt, melynek mindkét vége vastag, és egyáltalán nincs feje; ilyet még egyáltalán nem láttam. Mindegy, annál nagyobb lelkesedéssel fogom őrizni.

Haza gyalog és busszal jutottunk el, a Stadionoknál jót nevettem, amikor egy srác a “rappervagyoook…”-szöveggel szeretett volna befűzni néhány hölgyet, de szerencsére a csajoknak volt eszük 🙂

Másnap a laptopom újratelepítésével voltam elfoglalva, este pedig rég nem látott Bémmel és párjával futottunk össze az utca végében található téren lévő szökőkútnál, amely találkahely mondhatni tradicionálissá vált ezáltal 🙂

Kedden meg konferencián voltam az OSZK-ban, könyvtárügyi témában, amiről majd egy külön postban számolok be, mert nagyon sokat jegyzeteltem, és félek, hogy nagyon hosszú lesz már így is a beszámolóm 🙂

Szerző: gvm206 | 2011. június 9. csütörtök

252. nap (június 9.) – Megfejtések

A mai nap a megoldásoké volt. Kiderült, hogy a ceruzás könyv az “Operációs rendszerek mérnöki megközelítésben”, hogy néhány könyv azért nem található se a polcon, se a raktárban, mert annyira frissen érkezett a könyvtárba, hogy még a feldolgozók irodájában van, de a katalógusban már látszik.

Ma megjött az első lelkes próbálkozó a Meebo-s chatünkön, virtuálisszerver-üzemeltetésről érdeklődött. A mai nap témája volt még a sztochasztikus folyamatok elmélete is, ezt mondjuk személyesen kérdezték, mint ahogy Altman Z-modelljét is a cégek csődjéről.

Továbbra is imádom a könyvtárunk blogját – ma például annyira belemelegedtem, hogy két bejegyzést is készítettem -, kár viszont, hogy pont a saját blogom írására marad kevés energiám. Ezt a bejegyzést is a gyorsszerkesztőben készítem. És még tévéztünk is este, és mivel kisbabákról volt szó a Dr. House-ban, lelkileg eléggé kikészültem. Nehéz dolgok ezek, na…

Szerző: gvm206 | 2011. június 8. szerda

251. nap (június 8.) – When dreams come true

És igen, igen, igen, igen, igen! Annyira megtetszett a Word Press-esdi, hogy gyorsan összedobtam egy könyvtáriblog-vázlatot a könyvtárunknak, majd egy életem-egy halálom, bementem Nagyfőnökhöz, aki – kisebb módosítások után – áldását adta rá. Végre olyan feladatom van, amit igazán szeretek csinálni, megpróbálom kiélni a kreativitásomat; már meg is van az első állandó rovatom, a Bökj egy könyvre! Véletlenszám-generátorral kijelölök egy tetszőleges könyvet, és ismertetést írok róla. Az első, egy egészségügyi könyvről szóló bejegyzés már olvasható is az Egyetemi Könyvtár blogján!

És végre elindíthattuk a Meebo-alapú on-line tájékoztatást, nem kell tovább várni a honlap megújítására, a blogra raktam fel ezt a kis widgetet, aminek olyan jelentős haszna lesz a közeljövőben (talán csak ősszel, de ki tudja!)  – anyagi természetű is. Ma kellett – úgyszintén Nagyfőnökhöz – mennem némi adategyeztetésre a megbízási szerződéshez.

Older Posts »

Kategóriák