Szerző: gvm206 | 2011. június 15. szerda

Pünkösdi szünet

Még egy ilyen élménydús hétvégét! Azt hiszem, jó ideig (soha?) nem fogom elfelejteni ezt a néhány napot – és különösen egyet -, amelyet most otthon, Budapesten töltöttem.

Ott kezdődött a dolog, hogy pénteken, mindkettőnk munkájának végeztével hazavonatoztunk, de egy kis kerülővel tértünk csak haza. Talán már említettem, hogy rajongok a Kaland Játék Kockázat-sorozat játékkönyveiért, és különféle vaterás aukciók során igyekszem szert tenni ezekre az egyre ritkábban fellelhető könyvekre. Az egyik ilyen tranzakciónak az utolsó fázisát, a személyes átvételt bonyolítottuk le tehát megérkezésünk után, mégpedig a Király utcában. Aztán irány az Izabella utcán keresztül az Andrássy út, ahol végül megtaláltuk a 105-ös megállóját és hazautaztunk. Unokatesóm és vasútbarát párja már vártak bennünket, nagyon kellemes estét töltöttünk együtt, majdnem-teljesen-családi körben. Jó itthon lenni! És az az isteni krumplistészta!!! 🙂

Szombaton életem párjának hatékony sugalmazására besegítettem a főzésbe. Krumplifőzeléket készítettünk, hozzá pedig egyszerű fasírtot, előbbi véleményem szerint kicsit nehezen emészthető volt a sok ecet miatt, ami belekerült, a fasírtot viszont buzgón faltuk. Na jó, a krumplifőzelék is aránylag hamar elfogyott, becsülettel kivettem a részemet abból is (idejét se tudom, mikor ettem utoljára ezelőtt…) Még azt hiszem, a mosogatásban is szerepet vállaltam, hogy minél előbb elteljen a nap, amikor pedig végre eljött az este, útnak indultunk a Népligetbe.

Mert hát az év egyik legnagyobb eseménye következett számomra, Neal Morse és bandája koncertet adott a Diesel Clubban. Megint túl hamar sikerült odaérni, így amikor a bejáratnál körülnéztünk, még csak egy szolid, húszfős tömeget találtunk, és ez kapunyitásig így is maradt. Ez volt körülbelül hét órakor, így még egy óránk volt koncertkezdésig. Bebástyáztuk magunkat az első sorba, és lelkesen nézelődtünk. A színpad bal sarkában négy basszusgitár várakozott egy állványon, mögöttük szintetizátor, elöl pedig egy lábbal kezelhető Hammond-orgona foglalt helyet, melyen két valami sejtelmes tűzszínnel lobogott (tudom, hogy jól megmondtam, de akkor se tudom, mik lehettek ezek :D). Aztán a színpad előterében még egy szintetizátor ácsorgott – a frontemberé – mögötte gitárállvány, amögött pedig, egy emelvényen állt Collin Leijenaar kétlábdobos szerkója, a lábdobokon a T2 felirattal (ez az éppen turnéztatott Testimony 2 albumot jelentette). A dobszerkó mellett kisebb állványon még két tam, majd még egy szintetizátor állt, és lényegében ennyi is volt, az előtérben álló mikrofonokat leszámítva.

Sajnos nem vagyok túlságosan megelégedve ennek a telefonnak a kamerájával, de azért valamennyire tán látszik...

20:17-kor a csapat egyik technikusa fényjelt adott, a háttérzene elhalkult, és a zenészek egymás után a színpadra léptek. Basszusgitáros, billentyűs, hegedűs, dobos, billentyűs/énekes, gitáros/csellista, gitáros, és a legvégén maga Neal Morse fehér ingben és fekete mellényben, énekes/gitáros/billentyűs/dalszerző. Ekkor már teli volt a hely (nem teljesen, amolyan kényelmes teliség volt ez), így nagy üdvrivalgás fogadta az első nótát, George Harrison szerzeményét, a Spock’s Beard átdolgozásában: Beware of Darkness. Collin lelkesen ütötte az első hétnyolcadokat, Neal pedig energiabombaként váltogatta hangszereit, és énekelt – sőt még viccet is mondott!  Kezet is fogtunk még a nóta előtt :)))

Oh my goodness...

Aztán egy kis Lifeline-hangulat, az egyszerre lightos és erőteljes Leviathan ugrott a nyakunkba, utána pedig Neal – miután elcsendesedtünk – a One albumot szedte elő. Ez a lemez Isten és ember történetét meséli el, az együttélést, a szétválást és az újraegyesülést. A dal, amely most következett, szívem legmélyének nem is annyira titkos vágya volt, hiszen már napokkal ezelőtt kitettem a Facebookra, bejöttek tehát az imáim: The Separated Man. Őszintén szólva, nem is nagyon bírtam a könnyeimmel, amikor a lassú rész következett:

I can’t see your throne
So I will build my own
I’ll build it high and tall
The world will see I don’t need YOU
At all

Look how far I’ve come
The poor abandoned son
My cities scrape to the sky
I believe in myself
I believe that I can fly….fly…

FLY HIGH!

I am what I say I am
I am the man

If I don’t like the deal
I’ll invent what’s real
If this creates some confusion
I just need a bigger and better illusion

I am what I say I am
I am the man

… és így tovább, nem is írom be az egész dalszöveget, hiszen egy kevés híján 18 perces eposzról van szó. Legkedvencebb kedvenc, igazából még most sem nagyon jutok szóhoz az élmény hatására. Utána egy másik epikus darab érkezett, a Sola Scripturáról: The Door, bár kicsit megvágva. A darab (és az egész album) ugyebár Luther Márton életéről szól, a történet fonalát ott vesszük fel, hogy megmutatkozik előttünk Luther világának egyháza: Isten nevében meg kell halnod, ami nem a mi igazságunk, az hazugság. És ott végződik, hogy a nagy reformátor kiszögezi tételeit a templomajtóra. A The Doorból mindössze az első három rész hangzott el (Introduction, In the Name of God, All I Ask For), majd következett a The Conclusion, az album zárótételének Re-Introduction-je, és végül a Come out of Her.

A tömeg már kezdett belelkesedni, egyre hangosabban éljenezték a csodálatos teljesítményt nyújtó zenészeket, mind a nyolcat, Pacsirta a hegedűssel (Ben Mathot) volt elfoglalva, én pedig le nem bírtam venni a szemem Neal Morse-ról. Nem is igazán a zenészi teljesítménye, hanem a kisugárzása fogott meg nagyon. Én magam is bele-belekóstolgatok a vallásba, és a legnagyobb szerep ebben szerintem az övé 🙂

A következő szerzemény a Testimony 2 második lemezéről érkezett, az epikus, 25 perces Seeds of Gold. Találóan barokkosnak nevezte valaki a bevezető zongoratémát, és most így utólag belegondolva, tényleg semmi kivetnivalót nem találnék benne, ha valaki mondjuk csembalón adná elő, annyira illik rá. Aztán beléptek a többiek, én pedig kedvemre számolgathattam az 5/8-6/8 váltásokat, végigfuthatott a hátamon a hideg a lassú részeknél, elámulhattam Neal (és Steve) Morse csodálatos szólóján, és együtt énekelhettük, hogy:

As the world keeps moving on it’s time to change
And this change is from the heart
Sowing down the seeds of gold remove the chains
I think now’s the time to start

Aztán egyszer csak véget ért az első rész, és emiatt kicsit csalódott voltam. Sehol semmi Testimony 1, pedig a turné többi állomásán (jó, tényleg nem minden helyszínen) az utolsó néhány dalt, köztük a Rejoice-ot is eljátszották. Sajnáltam a dolgot, és csak remélni tudom, hogy csak a csúszás miatt maradtak le ezek a darabok.

Húsz perces szünet következett, ezalatt megcsodáltam az előtérben kirakott Neal Morse-lemezeket és a frissen megjelent önéletrajzi könyvet (Testimony – The inspirational and spiritual journey of a prog rock musician), majd visszatértem a helyemre. Tíz órakor Neal Morse-ék visszatértek, és belevágtak a Testimony 2-be. Neal átöltözött, egy fekete pólót viselt a második rész alatt, melyen az “It’s for You…” felirat volt olvasható. Ez egyszerre az egyik dal címe is, meg remekül mutatja a frontember hozzáállását Istenhez – az egészet az ő dicsőségére ajánlja fel; említette is még a koncert elején, hogy nagyon nagy áldásnak tekinti, hogy velünk lehet.

A Testimony 2 egész egyszerűen koncertalbum. Nem mondom, megmozgatott otthon is, de a legnagyobbat véleményem szerint élőben üti. Ott a Mercy Street, amit a lelkes rajongók együtt énekeltek, hiszen annyira könnyen belemászik az ember fülébe, ott a monumentális erejű és progresszív Overture 4., (némi visszautalással az első Testimony-lemezre) majd a sodró Time Changer. Az albumon ebben a nótában a Spock’s Beard – Neal volt zenekara – tagjait is hallhatjuk énekelni, egyfajta újraegyesülésről van itt szó tehát. Aztán ott a fájdalmasan gyönyörű Jayda, Neal lánya tragikus szívbetegségének és csodás gyógyulásának története. Aztán a feloldás, Nighttime Collectors, majd a Time has Come Today, majd ismét egy vallásos, ha úgy tetszik, dicsőítő darab, a Jesus’ Blood. És ami ezek után következett, az, mondhatni, leírhatatlan. Jessica Koomen énekes-billentyűs a dobokhoz lépett, és férjurával együtt álltak neki a következő számnak, a The Truth Will Set You Free-nek. Azon kaptam magam, hogy a színpadot csapkodom a tenyeremmel, és lelkesen éneklem a szöveget – mint most kiderült, Ján 8:32:

Come on son you’ve been on the run
But the shore awaits you know
Set your heart on the highest part
And you’ll make it there somehow
The sea you’ll leave behind
And I will give perfect peace
And you will know the truth,
And the truth will set you free

Aztán a Chance of a Lifetime, majd a Jesus Bring Me Home érkezett, ez utóbbit Neal közvetlenül előttünk letérdelve, fejét lehajtva énekelte (még egy katarzis!), aztán a lelkesítő Road Dog Blues, It’s for You, és végül a beteljesedés, az album vége, a Crossover/Mercy Street Reprise. A szövegben elhangzott, hogy “he’s leading me to the Bridge Across Forever“, Pacsirtával egymásra néztünk, a közönség pedig tapsolt. Utalás ugyanis a hasonló című dalra, melyet gyönyörű dallama és mélyértelmű szövege miatt közös kedvencünknek választottunk 🙂

És vége. Azért még egy visszatapsolásnyi energia volt bennünk a több órás álldogálás után, így Nealék még gyorsan eljátszották a King Jesus-t, majd végleg elbúcsúztak. Pacsirtának örök hálával tartozom, hogy Collin Leijenaar végül nekem adta egyik dobverőjét, egy aláírt példányt, melynek mindkét vége vastag, és egyáltalán nincs feje; ilyet még egyáltalán nem láttam. Mindegy, annál nagyobb lelkesedéssel fogom őrizni.

Haza gyalog és busszal jutottunk el, a Stadionoknál jót nevettem, amikor egy srác a “rappervagyoook…”-szöveggel szeretett volna befűzni néhány hölgyet, de szerencsére a csajoknak volt eszük 🙂

Másnap a laptopom újratelepítésével voltam elfoglalva, este pedig rég nem látott Bémmel és párjával futottunk össze az utca végében található téren lévő szökőkútnál, amely találkahely mondhatni tradicionálissá vált ezáltal 🙂

Kedden meg konferencián voltam az OSZK-ban, könyvtárügyi témában, amiről majd egy külön postban számolok be, mert nagyon sokat jegyzeteltem, és félek, hogy nagyon hosszú lesz már így is a beszámolóm 🙂

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Kategóriák

%d blogger ezt kedveli: