Szerző: gvm206 | 2011. június 16. csütörtök

Konferencián jártam – június 14.

Ahogy azt már beharangoztam a SZE Könyvtár blogján, kedden a K2 szakmai kutatócsoport találkozóján, helyesebben konferenciáján vettem részt az OSZK hatodik emeleti nagyelőadójában. Odafelé metróval utaztam, mert kíváncsi voltam az új, Széll Kálmán teres hangbemondásra – ilyet is csak közlekedésbarátok tesznek. Az első meglepetés akkor ért, amikor kiderült, hogy a hagyományos Ev szerelvényeken is lecserélték a férfihangot Tarcsa Zsuzsára, aki a Barbie-vonatokon is beszél (#dislike, hogy ezt a twitteres formulát alkalmazzam, tényleg közelebb áll hozzám a férfihang, nem esküszöm meg rá, de azt hiszem, Szalóczy Pál). A második pedig akkor, amikor arra is rádöbbentem, hogy a vizuális utastájékoztató elemek cseréje alaposan elmaradt.

A harmadik pedig akkor, amikor elcsodálkoztam, mekkora embertartalommal tudnak midibuszok indulni a Várba. Már épp eléggé megteltünk, amikor még egy gyerekcsoport is csatlakozott hozzánk, úgyhogy mindenféle helyzetváltoztatás lehetetlen volt, és a legnagyobb baj, hogy még wifit se sikerült fognom, pedig én is igen szerettem volna bejelentkezni a 16-os buszról 4sq-ra. Ez a csalódottságom csak fokozódott, amikor valamiért az OSZK-s wifikre is hibát jelzett a telefonom, így le kellett mondanom az online tudósítás lehetőségéről (talán valamit itt is át kéne konfigolni). Így hát – jobb híján – a telefonom jegyzettömbjébe készített karcolataimra hagyatkozom e post megírásakor.

Főszervezőnk, Tóth Máté nyitotta a napot röviddel tíz óra után. Köszöntötte a résztvevőket, és elmondta, hogy a K2 régi vágya teljesült azzal, hogy olyan fiatal és tehetséges hallgatókat mutathatnak be, akik innovatív projektekben vesznek részt és e projektek révén felhívták magukra a szakma figyelmét. A hallgatókat a könyvtárosképző intézmények delegálták a K2 felkérésére – érkeztek hát Szegedről, Szombathelyről, Pécsről, Egerből, és Budapestről is (Debrecen a távollétével tüntetett). A “vérfrissítés” azért különösen fontos, mert – mint Máté rámutatott – a könyvtáros kollégák többnyire egymást hallgatják (és az időhatárokat sem igen tudják betartani).

A kilenc előadást hármas blokkokban, tizenöt-húsz perces szünetekkel megszakítva hallgathattuk végig. Elsőként Strbka Eszter állhatott a pódiumra, Fodor János tanár úr bevezető szavai után. Az ELTÉ-n folyamatban lévő projekt, oktatási célú lévén, kissé kilóg a többi közül, de nagyon hasznos és érdekes munkát végeznek a tanórákon a hallgatók. Az iNapló oldalán több, párhuzamos gyűjtemény található: az egyik irodalmi jellegű, Fodor András életművének feldolgozását tűzte ki célul, a másik Kalota Béla régi kocsmafotóin alapul, a harmadik pedig az ELTE könyvtárszakos hallgatóinak biztosít publikálási lehetőségeket (jééé, az egyik kolléganőmet is megtaláltam :D)

Visszatérve kicsit a Fodor-szövegekre: a feldolgozás az ismert módon történik: scannelés, OCR (azaz optikai karakterfelismer(tet)és), az így nyert rekordokat pedig Excel file-ba helyezik, ezeket pedig html-sablon segítségével jelenítik meg az oldalon, a rekordokhoz pedig többféle mutatót készítenek. Az adatbázisban a költő bibliográfiája, versei és esszéi, naplói, fordításai, fényképei és amatőrfilmjei és a FéSZeK Klub programfüzetei szerepelnek, de a Fodor András műveiben megjelenő nevekhez, helyszínekhez kapcsolódó hallgatói információgyűjteményeket is találunk, továbbá egy kronologikus, “mi történt aznap”-mutatót.

Aztán ott a Kalota-féle IttIvott Budapest. A hallgatók itt minden, a régi fényképeken látható helyszínt felkeresnek és újra lefotóznak, Google Maps-térképrészleteket ágyaznak a weblapba és megadják a legfontosabb adatokat.

Kalota Béla egy másik gyűjteménnyel is rendelkezik – erről most hallottam először és szerintem zseniális – az 1xBolt. Régi stílusú, nosztalgikus hangulatot árasztó boltok fényképgyűjteményéről van szó, nagyjából hasonló keretben, mint a kocsmák esetében, számomra mégis több az emlék benne, mert boltba többször jártam fiatalon, mint kocsmába… 🙂

Jajistenem, mennyit írtam már, és még mindig csak az első előadásnál tartok, gyorsítanom kell. Szó esett még egy informatikai szemlecikkeket tartalmazó blogról, egy informatikai-könyvtári témájú (hogynevezzem…) információs portálról, és az iNapló projekt saját blogjáról is.

Mészáros Kornélia, szintén az ELTE hallgatója a szemantikus web és az ontológiák jelentőségét feszegette (Máté szemében azért lehetett látni a csillogást, lévén ő is ezzel a témával foglalkozik). A szemantikus web (avagy ha jobban tetszik, web 3.0) lényegében az információk metaadatokkal történő értelmezését jelenti, amellyel számos, jelenleg fennálló keresési probléma kiküszöbölhető, ezzel pedig a keresés hatékonyabbá tehető. Szó esett az ontológiák mibenlétéről is – ez gyakorlatilag fogalomrendszert jelent, mely két elemből: adatokból, és a hozzájuk kapcsolódó, logikai kvantorokkal előállított háttértudásból épül fel (asszem még egyszer neki kéne futnom a Szemantikus web című könyvnek, Gottdank Tibor munkája). Előadónk említette Watson, a csodagép történetét, aki alig 16 terabyte-os memóriájával, benne lexikonokkal, adattárakkal, kronológiákkal, valamint a teljes wikipédia- és IMDb-adatbázissal megnyert egy műveltségi vetélkedőt.

Ezután Racsko Réka következett Egerből (Ottovay-díjas elődöm :)). Pedagógiai témájú előadása annyira nem hozott lázba, de végiggondolásra érdemes azon kijelentése, hogy a mai generációt informatikai és webhasználati ismereti alapján egyáltalán nem lehetne internetgenerációnak hívni. Néhány további kulcsszó: Hunya Márta, Herendi István, eLEmér, blended learning, Classmate Project, Mestertanár Videoportál, R2D2-modell, Delicous-os linkgyűjtemény, Mahara, és ez a TDK-dolgozat.

Fülep Ádám az e-papírhasználattal kapcsolatos nemzetközi kutatásokat mutatta be előadásában, némi olvasástörténeti bevezető után. El se hinnétek, mennyi ilyen volt: Tajvanban és Izraelben 2008-ban, Romániában 2011-ben, Teheránban 2010-ben, Kínában 2005-ben, Amerikában 2003-ban és 2009-ben, sőt Egerben is 2010-ben. A kutatást egy hetedikes és egy tizenegyedikes osztállyal végezték, Onyx Boox és DPS E800-as e-könyv-olvasók segítségével. Az idősebb diákok jobban fogadták a technikai újítást, bár ők is inkább rövidebb szövegeket olvasnának rajta.

Bereczki Bálint népzenerajongásából eredő ötlete a bakelitlemez-digitalizálás volt. Nagyon sok olyan hanglemez van, melynek anyaga nem is jelent meg CD-n (népzenei, jazz és klasszikus műfajokból), a hagyományos lemezjátszók száma pedig egyre fogy. Ezeket a műveket tehát meg kell őrizni az utókornak, persze bizonyos szempontok alapján történő válogatás után. Ekkor következhet a digitalizálás, aztán vagy kiírjuk, vagy pedig intraneten megosztjuk ezeket a tartalmakat az olvasókkal.

Ezután következett a számomra legérdekesebb előadás, a könyvtári blogok közösségi térként való működéséről. Máté előzetesen bemutatott a lányoknak, akik szerintem zseniális munkát végeztek, és előadásuk tartalma megegyezett a publikációjukéval (ld. a SZE EK blogját), így azt itt nem fejtem ki bővebben. Olvassátok el :))

Az előadásblokk utáni vitában az e-könyv-olvasók körül terminológiai nézeteltérés bontakozott ki (papír vagy könyv?), de beszélgettünk a bakelitdigitalizálás körüli szerzői jogi problémákról is.

Az utolsó fejezetben hangzott el Kornhoffer Mónika előadása a webarchívumokról (egy weblap átlagos élettartama 100 nap!), főként nemzetközi példák bemutatásával, sajnálatos, hogy pont Magyarországon nincs ilyesmi. Talán a MaNDA segít a dolgon, de nem vagyok meggyőződve róla…
(Az előadással kapcsolatban szó esett a Heritrix webes adatgyűjtő rendszerről is).

A Szegedről érkező Nagy Gyula a személyesinformáció-menedzsmentről (PIM) ejtett szót. A lényege, hogy különféle konzultációk során rendbetesszük az ügyfél számítógépét, átlátható könyvtárstruktúrát alakítunk ki rajta, beszédes fileneveket adunk, elkülönítjük az egyes filetípusokat, és a különféle feladatokra különféle szoftvereket vagy internetes szolgáltatásokat ajánlunk. Van erről egy cikk a TMT-ben, de jelszó nélkül még nem olvasható.

Végül az utolsó előadás a temetők világába kalauzolt el bennünket. Molnár Sándor szegedi hallgató a kecskeméti, a hatvanas évek elején bezárt Szentháromság temető sírköveit szervezte adatbázisba, amely adatbázisban ezek a rekordok térképes felületen kereshetők, egy kattintásra pedig minden információt megtudhatunk az adott emlékről. Az előadó lelkesen ecsetelte a vállalkozás művelődés- (sírversek, akár évszázadokkal ezelőttről) és művészettörténeti (noná, a sírkőtípusok miatt), és persze családfakutatási jelentőségét is, bemutatóját pedig a honlap ismertetésével zárta. (Érdekességként elmondta, hogy egy külföldi turistacsoport a temető elvadult állapota miatt azt hitte, botanikuskertet lát 😀 Ja és a kápolnája egy ideig fiókkönyvtár volt!)

Reklámok

Responses

  1. A wifit beiratkozott olvasók használhatják. Az olvasójegy száma a kód, a születési évszámuk a jelszó. Volt már arra is példa, hogy rendezvényeken bárki számára elérhető wifit szolgáltattunk, a szolgáltatásra jobban odafigyelünk legközelebb.
    Üdv Tóth Péter

  2. Köszönöm az információkat, egyre inkább érzem, hogy be kéne iratkoznom 🙂 A wifi-vadászat meg a telefonom fiatal korából és a lelkesedésemből következik…


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Kategóriák

%d blogger ezt kedveli: