Szerző: gvm206 | 2011. június 27. hétfő

261. nap (június 27.) – Temető és a többi

“Látott már piercingtől elfertőződött herezacskót?” – ezzel kezdődött a ma esti Dr. House-epizód. Azért kicsit erős, de legalább túllendített azon a holtponton, amely a post elkezdésére vonatkozott. Egyszerűen ötletem sem volt, mivel kezdjem ezt a mai bejegyzést, bár nagyon sok dolog nem történt velem, illetve velünk itt Győrben. Mondjuk úgy, hogy testileg és élményileg kevésbé, lelkileg azonban eléggé megterhelő hétvégén vagyunk túl.

Csütörtökön délutánoztam, folytattam az Ottovay-s kutatásomat, többnyire ez foglalja le az időmet. Egyébiránt: a HunTéka konverzió jól halad, legalábbis amennyire a MAIA-n zajló diskurzusból következtetek – a július 4-i héten, vagyis a jövő héten készül el az adatbázisunk átmentése. Onnantól pedig a kettő működik egy ideig egymás mellett, végül az utolsó fázisban az Alephet lekapcsolják. A kollégák kérdezgetnek egy ideje róla, én csak homályos válaszokat tudok adni; végre lesz valami konkrétum is a kezemben.

Pénteken munka után – a rokonok szíveslátásának köszönhetően – részt vehettünk az Emi néni tiszteletére rendezett, alapvetően családi összejövetelen, majd kilátogattunk hozzá a temetőbe. Készül a sírköve (és még mindig nem tudom a lánykori nevét), viszont a frissen keletkezett dombot elborították a virágcsokrok és koszorúk családtagoktól és barátoktól, szomszédoktól (így pl. Cica nénitől, akivel igazán szívesen megismerkednék).

A feszültségünket filmnézéssel vezettük le, a Rémálom-sorozat egyes darabjai egy jóbarátunknak köszönhetően kerültek a birtokunkba, és kiderült, hogy én a negyedik részt (Rémálom az Elm utcában 4.: Az álmok ura) láttam régebben unokatesóimmal Fóton. Nagyon régen, rengeteg évvel ezelőtt volt, úgyhogy csak néhány jelenetre emlékeztem, pl. amikor a fazon a vízágyába fullad, vagy amikor Freddy keze mint egy cápauszony kezdi el hasítani a vizet. A vége amolyan művészfilmes érthetetlenségbe fulladt (nem csoda, hogy nem emlékeztem rá), lehet, hogy csak én vagyok amatőr a filmek világában, de elég nehezen tudtam követni, hogy mi is történik, az álomban járunk-e, vagy a valóságban.

A hétvégénk is döntően filmnézéssel és némi feszültséggel telt el, kicsit nehéz a helyzetünk, bizonyára mindkettőnkben mély nyomot hagytak a közelmúlt eseményei, akárcsak az állandóan igencsak behatárolt anyagi helyzetünk, amiért főleg én problémázok nagyon sokat.

Hétfőn viszont megjöttek a pályázati feladatokért járó pénzeim, nem túl sok, de a hónap végi nélkülözést mindenesetre jóval könnyebbé tette. Ezért elképzelhető az, hogy 27-én pizzát vacsoráztam és két üveg sört megittam, most pedig dr. House-t nézek, miközben blogolok, továbbá DT-t is hallgattam. Készülök a koncertre, na 🙂

Ami a könyvtárat illeti: szombaton rövid, bár kalandos napom volt, néhány épületet is lefotóztam, amelyek régen a könyvtárat is magukba foglalták, és amelyeket mostanában kezdtek el lebontani – még éppen időben reagáltam.

Na mindegy, majd folytatom az írást, de most a sör kicsit dolgozni kezdett bennem, és ma még fürdenem is kell…

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Kategóriák

%d blogger ezt kedveli: